DISCOGRAPHY
Burzum "Belus" 2010
Byelobog Productions
Magyar: Számlista
[Translated by Laszlo "Ingvar" Szalay]
- Leuke Cselszövései (Bevezetés)
- Belus Halála
- A Felejtés Folyója
- Kaimadalthas Hanyatlása
- Kardtánc
- Kelio lova
- Pirkadat
- Belus Visszatérése (Konklúzió)
Leuke Cselszövései (Bevezetés)
[Instrumentális]
"A mennydörgés letaszítja a jogart,
Fejen sújtja a férget egy kővel,
Villámmal utazik a kertbe;
Egy ágat talál a tölgyben."
Belus Halála
A mágus megmássza a fát,
Megtalálja a Föld régi fájdalmát,
Levágja azt a békés ősz során,
Szívét tőrrel metszi ki.
A tölgy levelei a talajra hullnak.
A mágus a szellemeket szólítja!
A tölgy levelei a Földre hullnak,
A mágus varázsigéit kántálja!
A hajtást vászonba helyezték,
Szent Tölgyszellem.
A mágus megóvta a világ békéjét,
Termékenység, nap melege kezeiben.
A tölgy levelei a talajra hullnak.
A mágus a szellemeket szólítja!
A tölgy levelei a Földre hullnak,
A mágus varázsigéit kántálja!
Ott a nap égető ereje;
Ott a Föld termékeny óceánja;
A mágus hatalmas varázspálcájában;
Az óriások ihlette varázsigében.
A Felejtés Folyója
Ahogy elsötétül a nap és a hold,
Kezdetét veszi az út az árnyak tengeréhez.
A medve nézi a halotti máglyát.
A test nehéz kősírba kerül.
A lepel mögül a Föld sírása hallatszik;
A nyár fénye tovatűnik,
A Tölgyszellem egy hajóra kerül,
A tél és az ősz ismét felülkerekedik.
Vissza fogok térni.
Ismét visszatérek.
Mikor a tél szellemei már gyengék,
Hazatérek.
A föld alatt, a rejtett világban,
Túl a ködön, messze nyugatra,
Véget ér a hosszú hajóút,
Hol a tél és az ősz ünnepelnek.
Hideg és sötét van a mélyben,
Ott, hol csak árnyak teremnek.
Ott van a kúszó sötétség,
A legsötétebb rémség.
Vissza fogok térni.
Ismét visszatérek.
Mikor a tél szellemei már gyengék,
Hazatérek.
Fehér ruhákban nyugszanak a holtak,
Nehéz, hideg kőajtók mögött.
De ha figyelsz a holtak hadára,
Néha meghallod, ahogy dalolnak.
Fehér ruhákban nyugszanak a holtak,
Nehéz hideg kőajtók mögött.
De ha figyelsz a holtak hadára,
Néha meghallod, ahogy dalolnak.
Vissza fogok térni.
Ismét visszatérek.
Mikor a tél szellemei már gyengék,
Hazatérek.
Kaimadalthas Hanyatlása
A tölgyszellem teste; a varázspálca.
Varázsló kulccsal és maszkkal,
Mezítelen és fehér, a sírba száll,
Egyedül világunk hamvait felöltve.
A falak mentén hosszú hegyes lándzsák.
A padokon acél vértek.
Lábujjhegyen oson hangtalanul.
A padlón tüzek hamvait látván.
A legsötétebb mélybe megyek, ahol minden halott.
A sírhalom sötét világában,
Csendes holtak ülnek.
Ne engedj a félelemnek,
Utazz inkább néptelen világokba.
A tetőt nagy pajzsok borítják,
Sisakok, övek, kések és kardok;
A sziklacsarnok barna talaja felett
Egy lény, egy női szellem jelenik meg!
A legsötétebb mélybe megyek, ahol minden halott.
A mágus alakja kint a fán
Fejét lehajtva lóg.
A tehén vérzik, halld bőgését,
A mágus kioldozza a csomót.
A mágus átveszi az adományokat,
Amiket a sápadt holtak adtak,
Öreg sötét kősírjaikból.
Megtalálja a legszebb ajándékot.
Kelioba megyek.
A legsötétebb mélybe megyek, ahol minden halott.
Öv és vért, étel és ruhák,
Sisakok és pompás fegyverek,
Rúnák és versek, szárított bogyók
A sírba vezető ajtó nyitva áll!
A tündérek, kik fegyverek kovácsai,
Az újjászületett holtak,
Kik farkasokkal küzdöttek
Egy világban mely mostanra kihalt.
Kelioba megyek.
A legsötétebb mélybe megyek, ahol minden halott.
Kardtánc
A tél órája elérkezett,
mikor a farkasok és medvék elhunynak;
tépd le a bundákat, kötőféket,
tipord el, majd mondd Tél; adieu!
Télszellem, meg fogsz halni!
Télszellem, vérezz el a hóban!
Télszellem, én vagyok a nyár!
Télszellem, jövök már!
Csak tűz és füst marad, sikoly és kiáltás;
A mágus keresztülfut az erdőn.
Lombot és kormot, kardot és acélt használ.
Hamarosan a nap sütni kezd felülről.
Télszellem, meg fogsz halni!
Télszellem, vérezz el a hóban!
Télszellem, én vagyok a nyár!
Télszellem, jövök már!
Csak tűz és füst marad, sikoly és kiáltás;
A mágus keresztülfut az erdőn.
Lombot és kormot, kardot és acélt használ.
Hamarosan a nap sütni kezd felülről.
Télszellem, meg fogsz halni!
Télszellem, vérezz el a hóban!
Télszellem, én vagyok a nyár!
Télszellem, jövök már!
Kelio lova
Mikor a hó olvad, sírva fakadunk,
a telet legyőzik.
A Tölgyszellem kiszabadul,
a nyár szellemeit megünneplik.
Mikor a hó olvad, sírva fakadunk,
a telet legyőzik.
A Tölgyszellem kiszabadul,
a nyár szellemeit megünneplik.
Egy szellem jön odalentről,
egy ló a mélység rejtekéből,
hogy felkészítse az embereket,
az egész világ üvöltésére.
Egy szellem jön odalentről,
egy ló a mélység rejtekéből,
hogy felkészítse az embereket,
az egész világ üvöltésére.
Pirkadat
A tavasz első vasárnapjának reggelén
ismét láthatjuk a sereget.
Végre véget ér a gyász.
Egy nyúl szalad át a mezőn.
A legmagasabb hegyen keletre
megláthatod a vöröslő napot.
Láthatod és érezheted a vigaszt,
lásd a csúcsról, ahogy a Föld születést ad.
A nap ereje visszatért.
A Tölgyszellem újjászületik
A nap ereje visszatért.
A nyár megérkezett.
Belus Visszatérése (Konklúzió)
[Instrumentális]